Ez a cikk egy dokumentációs sorozat része a 2020-as, szenegáli Gorée-szigeti utazásomról. Az eredeti angol verzióért, és a sorozat többi részéért kattints az Afrika kategóriára a bal oldali menüsávban. A magyar fordítást Stúber Gyöngyi készítette. Köszönöm, hogy olvasol! © 2020, minden jog fenntartva. Pár napra rá, hogy lemondták a szilveszteri fellépésemet a kormány által meghosszabbított gyülekezési korlátozások miatt, a szokásos módon sétáltam a sziget tetejére, hogy elköltsem az ebédemet. Az egyáltalán nem szerény lakomát követően muszáj volt mozognom és lerázni magamról az elnehezülést. Kényelemből épp a RakasaFit™ cuccom volt rajtam. Esküszöm, egyáltalán nem így terveztem, de úgy tűnik, csintalan tudatalattim közrejátszott az események alakulásában. Fallou elkapta a tekintetemet, amint arra a térre révedek, ahol összejártunk és megkérdezte, lenne-e kedvem táncolni. Félénken azt válaszoltam neki, hogy nagyon nevetséges, és nem odaillő lenne. Erre azt mondta, “Menj!”. Hát, sosem zártam még le ebédet meghívottként más házában RakasaFit™ edzéssel, de ahogy elindítottam a zenét, egyre természetesebbé vált ez az ötlet. És a mindenhol jelenlévő spontán tánc, zene és művészetek is biztosan támogatták az elfogadottság érzésemet. Abban a pillanatban csatlakozott hozzám egy kislány, aztán még egy, és még egy. Minden egyes mozdulatomat, nüanszot, gesztust követtek, mint a papagájok a beszéd utánzását. A belső világomból azonnal átváltottam tanár üzemmódba, és láttam a fényt és az örömet sugározni az arcukon! A RakasaFit™ edzés 50-60 perces, de ahogy ráhangolódtam az energiájukra és lelkesedésükre, több ráadás számot is csináltunk, volt, amit ismételtünk, és így két órán keresztül edzettünk. Ekkor vettem rajtuk észre, hogy már pont elég volt a tanulás, de még tartott az öröm, így aznapra be is fejeztük az órát. Még aznap este eldöntöttem, hogy szervezek velük egy mini fellépést a Gorée-szigeti újévi összejövetel alkalmából! Fellobbant a tűz. Az elkövetkezendő két hétben 3 koreográfia 15 perces bemutatóját készítettem el. Mindig feltűnik, mennyire elbűvöli a gyerekeket a fátyol használata a táncban, így hát szereztem a szenegáli zászló színeit visszaadó anyagokat, és fátylakat csináltattam belőlük. A próbák során teljesen lenyűgözött az, ahogyan a gyerekek tanultak. Elsősorban és legfőképpen, őket nem igazán foglalkoztatták a mozdulatok lebontása, meg az, hogy “jól” csinálják őket. Egyszerűen csak élvezték a lekövetést és rájöttek a mozdulatokra az ügyes megfigyelő készségüknek köszönhetően. Aztán pár alkalmat követően néhány lány elkezdett a technikai részletekről is kérdezni, ezért akkor ezeket mindenkivel végigvettük. A gyerekkori nyelvtanulás párhuzamát juttatta ez eszembe -- először csak használjuk, amit megtanultunk úgy, ahogy kaptuk. Aztán évekkel később a nyelvtan órák miatt megértjük a mögöttes logikát is. Feltűnt, hogy a lányok túláradó örömének az volt az oka, hogy nem érdekelte őket, vajon megfelelően táncolnak-e, így a kudarc fogalma szóba sem jöhetett. Azt is felfedeztem, hogy a RakasaFit™-ben alkalmazott tanulási módszertan és formátum különösen jól feküdt ezeknek a gyerekeknek! A mozdulatok vizualizálása és a testtel formákként való leírásának módszere miatt a gyerekek azonnal megértették a feladatot, pont úgy lerövidítve a folyamatot, ahogy az szándékosan ki lett találva. Az ismétlésszám is hozzáadott a mókához - ahogy egyre ügyesebbek lettek a kombinációk ismétlése során, úgy nőtt a kreativitásuk és az örömük is. A RakasaFit™ “kardió” jellege miatt pedig tökéletesen le tudták vezetni az iskolai nap során felgyülemlett töménytelen mennyiségű energiáikat. A tanulási folyamataik megfigyelése során arra is rájöttem, mit kell elengedjek. Mindent, ami az örömük kibontakozását gátolja. Lazítottam a térforma megtartásának követelményén, mivel láttam, hogy ez számukra teljesen irreleváns. A szimmetria és a táncosok láthatósága a közönségnek (és nagy valószínűséggel elsősorban a nyugati közönségnek) fontos esztétikai szempont. Azon elvárásaimból is lejjebb adtam, hogy mikor és hogyan kerül megrendezésre az esemény, és ki vesz részt. Mivel ez egy teljesen ad hoc kezdeményezés volt, ráadásul a pandemia kellős közepén, így a legtöbbet kellett kihozni abból, amink volt. És mivel a gyerekek rendelkezésre állása és időbeosztása a szülőktől függött, nem lehetett megbízható részvételre számítani. De mindegy is volt a végkimenetel, mert mindannyian mérhetetlenül gazdagodtunk ez által a varázslatos projekt által. Így, bár elsőre csalódott voltam, amiért visszamondták a különleges szilveszteri fellépésemet egy gyönyörű dakari helyszínen, amikor bejött a képbe ez a bájos kis projekt, megkönnyebbülést éreztem, ugyanis nem tudtam volna egyszerre erre is fókuszálni, és a fellépésre is készülni. És ennek a projektnek mostmár folytatása is van. Szó van arról, hogy visszatérek Gorée-ra és megismételjük ezt még nagyobb volumenben. Függetlenül attól, hogy erre sor kerül-e, a magok el lettek ültetve ezekben a csodálatos kislányokban. Mostmár ők is hordozzák ennek a táncnak a szellemiségét, és kifejlődésének lehetőségét a közösségükben, és persze, Gorée-szigeten!
0 Comments
Leave a Reply. |
AuthorSuzanna Davis Categories |